Az ébedés lassan jön.
Először belopakszik a halvány érzés, hogy talán alszom, ez csak egy álom. Ez egyre növekszik, majd határozottan felszínre tör. Beszűrődnek a hangok, amiket már képtelenség elnyomni. Még nem nyitom ki a szemem, de már tudok a fényről, tudom, hogy itt van, csak én tartom a szemem szorosan lezárva. Itt vagyok, én vagyok. Vagyok, aki Vagyok és másként ez nem lehet. Tökéletlen tökéletes. A fény beáramlik. Felébredtem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése