Válltozás

Nehéz beismerni a válltozástól való félelmet. Még ha az a válltozás kellemes is és sok jót ígér, az ember kicsinyes egója az újtól reszketve szeretne elszaladni és kezdené gyártani, a mi lesz, ha... gondolatmeneteket.Minek hatására legszebb dolgok is rémálomszerűvé alakulnak át.

Voltam félős gyerek, depessziós kamasz, egyetemista, nanny, most boldog anya. Itthon vagyok a gyerekekkel, etetek, szoptatok, pelenkázok, gügyögök, fürdetek és nem bánom. Ez kényelmes. Lustává tesz és élvezem. Természemtől fogva lusta vagyok. Lelkiszemeim előtt látom, ahogy mindenki, aki ismer, egyetértően bólogat. A lustaság el van könyvelve rossz tulajdonságnak. Pedig mikor én lusta vagyok és nem csinálok csinálok semmit, akkor igazából magammal vagyok elfoglalva. Elemzek. Elengedek, meditálok, a dolgok mögé nézek, értékelem a mozgatógrugókat. Ez mind lustaságnak minősül, mert kívülről nézve tényleg nem csinálok semmit. A mosatlan edény tornyosul a mosogatóban, a mosott ruha még mindig nincs összehajtogatva. Nálunk az ágyak csak nagy ritkán vannak bevetve. Ebből mind adódik, hogy borzalmas háziasszony vagyok. Ez elítélendő, ugye? Miért is? Én csak hagyom, hogy környezetem káosza kifejezze, ami bennem uralkodik. Aztán végül mindig elmosogatok, kitakarítok, rendet rakok. Csak nem minden nap... A nappali most játékokkal van borítva. A konyhában már említett edény és ruhahalmok. De miért fontos ez? Nem fontos! Csak társadalmi elvárás. Nem fontos! Mikor megkívánja a lelkem, akkor kisuvicolom a lakást. Olyankor könnyen és gyorsan megy. Szenvedés nélkül. A jó dolog azért az, hogy férjem se bánt emiatt. Ebből is látszik, hogy sokmindenen múlik, hogy ki a jó társ számunkra. Ígérhetem, hogy megválltozok, házitündérré válltozom. De nem fogok. Nem vagyok olyan. Sose leszek. Gyakorlom, h ne szégyeljem. Ha távlatokban nézzük a dolgokat, számomra rengeteg olyan dolog van, ami sokkal fontosabb. Például, hogy már jobb. vagyok kofliktusok kezelésében. Nem félemlít meg mások magabiztossága, mert már én is az vagyok. Érzem és tudom, hogy senki se több, vagy kevesebb nálam. Foglalkozzon bármivel is az életében. Mindenki véleménye tiszteletre méltó, akkor is, ha ellentétes at enyémmel. A negativitással, gonosz tettekkel csak nem tudok mit kezdeni. Értem én, hogy ennek így kell lenni és minden építő jellegű ezen a világon. Jellem és lélek építő minden tapasztalat. Lustán és kövéren én most a munkásság és fittség és egészség teljes ellenpélgája vagyok. Örökké élni és fiatalnak maradni se akarok. Hírnévre se vágyom.... Csak tudnám, hogy mire... Hogy végre leírjam a cetlire.

Erről írtam az elején. Itt állok, érzem, hogy jön a válltozás, csak nem tudom, hogy képes leszek-e előre lépni, vagy visszalépek egy régi, de jól ismert útra. Őszintén, nem akarok másoknak dolgozni, mások gyerekeit nevelni, mikor az enyémeket kéne, mások után rakodni, mikor saját magam után se szeretek. De nem látom még, hogy mi lenne jó... Nem látom, hogyan lehetnék a magam ura. Szeretek művészkedni, alkotni, írni, rajzolni, de sosem hittem és most sem, hogy ez elég.... Vannak ötleteim, de sosincs elég kitartásom a teljes kivitelezéshez. Ide is csak ritkán írok, pedig szeretnék... Nem megy, szétdaraboltnak érzem magam.

Nem érzem a varázst....