2010. január 11., hétfő
Bogár
Életem egyik legnehezebb pillanatát éltem meg ma, mikor láttam, hogy a kétéves pici fiam hellót mondott valaminek a falon, közel a szőnyeghez. Sejtettem, hogy egy pók, vagy bogár lesz az új pajtása. Hát velük csak nem tudok baráti viszonyba kerülni... De nem akarom a fóbiám továbbadni, úgyhogy összeforított foggal néztem, ahogy barátságosan figyeli a svábbogár útját a szőnyegen át az ágy alá... Szerettem volna agyonütni útálatom tárgyát, de a kisgyerek olyan szeretettel nézte a jövevényt, hogy nem volt szívem elrontani az örömét...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése