Kukkolás

Jó dolog ez a Facebook. Mégis kukkolónak érzem magam, mikor ismerőseim oldalaira látogatok. Pedig azért rakták fel a képeket, azért írtak, írnak, hogy lássam, olvassam.
Jó látni, hogyan alakult azok élete, akikkel valamikor közös mederben folyt életünk. Van, akivel szorosabban kapcsolatban voltam eddig is, és van, akit már évek óta nem láttam, nem hallottam felőle. És most jól esik újra látni a jól ismert arcokat. Még akkor is, ha régi viszonyunk hagy maga után kívánni valót. 30 évesen már rég benőtt a fejem lágya, nem ragaszkodom régi sérelmekhez, feldolgoztam nagyobb részét. Sértődéseim nagy része úgyis abból eredt, hogy túl érzékeny voltam és akkor még nem értettem az emberek tettei mögött a mozgatórugókat.

Azon törtem most a fejem, hogy vajon én kit bántottam meg? Van valaki ,aki gyűlölettel a szívében gondol rám? Érdekes lenni tudni. Tanulságos is.