A valóság

Bele a közepébe, mert nehéz elviselni a nyomást, amit a mellkasomban érzek. Több mint 20.000 bombát és rakétát szórt szét az Amerikai Légierő a Közel-Keleten az utóbbi 15 hónap alatt.

A CNN szerint, amely egyenesen a légierőtől kapott adatokat idézte, a pontos szám 23.144 bomba és rakéta, amit 2015 január 1. óta szórtak az ISIS-ra. Az érintett országok: Irak, Szíria, Afganisztán, Pakisztán, Yemen és Szomália, többségükben muzulmán lakosságúak. Mark Welsh tábornok szerint gyorsabban fogy a muníció, mint ahogy gyártani tudják az utánpótlást. A hadjárat csakis sikeres lehetett, igaz?

2014-ben a CIA maximum 31.000 főre becsülte az ISIS harcosainak számát. A katonaság által beismert áldozatok száma 25.000 fő. Ebből talán 6 volt civil. Csakugyan? Akkor legrosszabb esetben is alig maradt 6.000 igaz? Akkor miért állítják azt, hogy a számuk még mindig 30.000-re tehető? Annyit sikerült toborozniuk, amikor világosan vesztésre állnak? Ennyire rosszul számolunk? Az oroszokat, egyiptomiakat nem is említettem és nem is akarom. Eddig tömény értelmetlenség ez az egész. Számok, arcok nélkül. Számok robbanások nélkül. Számok, ridegen, embertelenül.

Számok, amik arra késztettek, hogy a múltban kutassak. Egészen a közelmúltban, mert 1999 márciusában kezdődött Szerbia NATO bombázása. Próbáltam pontos adatokat találni, hogy ránk mennyit dobtak, lőttek ki, de ez nehezebb dolog, mint hittem, mert nem sikerült hiteles forrást találnom (nem, a Wikipédia nem hiteles forrás). A becslés 15.000 és 50.000 között mozog. Hatalmas különbség tudom, de a valódi szám nem is számít. A lény az, hogy mit tesz egy ilyen bombázás egy országgal, néppel. Mit tesz a háború velünk. Tönkre tesz. Esztelen. Az emberek többségében erős gyűlöletet szít azokkal szemben, akik épp tönkrelövik az országát. Hihetetlen, ugye?! Ne akard tudni, milyen érzés ezt átélni, mert én tudom és hidd el, néha jobb csak elhinni, jobb csak beleérezni más elbeszélésén keresztül.  

Nemrég robbantottak Brüsszelben. Hatalmas tragédia, 3 bomba robbant, emberek haltak meg, sebesültek meg, váltak traumatizált áldozatokká. Mi pedig félünk. Mert sosem tudhatod, hogy hol fog robbanni a következő. Kerüljük a forgalmas és nagy tömegeket vonzó helyeket, repülőtereket, tömegközlekedést, akármit. Most képzeld el, hogy minden verőfényes tiszta nap maga a rettegés, mert ideális a drónok reptetésére. A kis távirányítású halálosztók, amik kameráján keresztül szerzett hiányos információk alapján bombáznak, milliók számára tette gyűlölté a jó időt. Biztosan csak és kizárólag terroristákat ölnek meg, igaz? Ugye nem vagy annyira naiv, hogy ezt elhiszed?

Mit tennél, ha a családodat meggyilkolták? Hogyan éreznéd magad? Gyűlölnéd az elkövetőket? Minden létező erődet arra fordítanád, hogy bosszút állj? Fegyvert fognál, harcolnál? Akarnád-e hogy az elkövetők érezzék a te fájdalmadat? Ó, keresztényi módon odafordítanád másik orcádat, igaz?

Minden erőszakos halál borzasztó. Mind felesleges.

Amit a Balkán peremén élve megtanultam: soha, egyik félnek sincs igaza. Nincs megfelelő indok egy másik élet kiontására. Pont.

Vess meg, nevezz hazugnak. Akkor is kimondom: nem félek a haláltól. Életutam olyan volt, hogy aránylag fiatalon szembetalálkoztam vele és kemény kérdésekre kellett választ találnom, hogy enyhítsem szenvedésemet. Tíz évig lengte be mindennapjaimat a halál árnyéka, mindig megbújva a közelben. A bizonytalanság, a gondolat, hogy mindent elveszíthetek, elviselhetetlenné vált. Nem félek meghalni. Az sem érdekel, mit hagyok magam után, mert az már azok dolga lesz, akik életben maradtak. Váljak porrá, fújjon el a szél. A gondolatra mosoly fut végig arcomon. Beteges, mi? Ehhez a megkönnyebbült érzéshez kell a tudat, hogy sosem léteztem igazán. A Mindenség múló gondolata vagyok. Milliárdtrillió atom valamilyen oknál fogva ezt a testet alkotják most, akit Áginak hívnak. Csillagok mélyén született atomok.

Nem vagyok Szupörvuman. Ha hibbantnak tűnök, csak rázd ki az eddig olvasottakat a fejedből és folytasd az életed. Nem akarlak lebeszélni félelmeidről. Jogod van ragaszkodni hozzájuk. Annyit szeretnék, ha tudnád, van választásod. Választhatod a kihívást és a mélyére ásol a miérteknek. Könnyű dolgom volt, hamar rájöttem, hogy a tényeknek nincs köze a hírekhez. Az emberi szenvedést gazdaságilag hasznossá tenni és rettegést ültetni mindenki elméjébe tudatos döntésnek tűnik. Nézz a szívedbe és ott megláthatod az igazságot.