Miért vagyok még mindig feminista?
Mert a nők kétszer annyit dolgoznak, mint a férfiak. Hogyan?
Aki még nem csinálta, nem tudhatja, mennyi munkával jár egy háztartás vezetése.
Ja, hogy az a nő feladata, sőt kiváltsága? Erről már népmese is szól, a szegény
emberről, aki munkát cserélt a feleségével és bizony megbukott. Vagy, hogy a
házimunka nem számít, mert egy anya, szerető feleség szeretetből és
gondoskodásból mindent megad családjának. Az életét is odaadná. Adja is. Drámai
lennék?
Korán kezdődik, kislány korunkban. Ott a minta, hogyan él és
dolgozik anyánk. A mintaképünk. A mintaképem. Miszerint talán egyetemre megyek,
de addigra már megtaláltam életem párját és alig várjuk, hogy végre lediplomázhassak
és egybekeljünk. Ez a dolgok rendje. Vagy mégsem. A szerepektől elszakadni
nehéz.
A feminista nem jelent egyet a férfigyűlölővel. Ha valaki
ezt gondolja és szóvá teszi, elmondhatom neki, hogy a feminizmus az
egyenlőségért száll síkra. Nem a férfiak ellen, hanem a társadalmi elvárások ellen,
amiket, valljuk be őszintén, a nők is erősítenek. Nincs szigorúbb kritikusa egy
nőnek, mint nőtársai. Másként ítéljük meg a nőket és férfiakat. És ezt nagyban
a nemük határozza meg. Ez a probléma. A kommunizmus próbálta egyensúlyban
tartani az egyenjogúságot, sok nő töltött be vezető pozíciót. Ez megszűnt az
ideológia halálával. Most mindenkinek nehéz, de a nőknek nehezebb. Gyakran
különböztetik meg őket a külsejük, koruk, családi állapotuk szerint.
A feminizmus nem zárja ki a humanizmust. Csak hangsúlyozza a
problémákat, amikkel a nők szembenéznek egy férfiak uralta társadalomban. Ez
annyira belénk ivódott, hogy már észre se vesszük. A nevelés tekintélyelvűsége,
a szülés és születés kontrol alá vonása, orvosi keretek közé szorítása, a
munkahelyek korlátozása, előítéletek tömkelege.
Feminista vagyok, mert kislányként valahogy elhittem, hogy
ha valami rossz történik velem, valahogy én vagyok a hibás érte. Megtanultam
áldozat lenni és megtaláltak a helyzetek, ahol férfiak ezt kihasználták. A rape
culture fogalma annyit jelent, hogy az elkövetőket kis százalékban vonják
felellőségre, gyakran a nőket hibáztatják, mintha a férfiak képtelenek lennének
uralkodni magukon. Miért is tennék, hisz az iskolában is a lányok azok, akik nem
hordhatnak bizonyos ruhadarabokat, mert elvonják a fiúk figyelmét. Tényleg? Nem
őket kéne a lányok tiszteletére tanítani és arra, hogy nem a ruha vagy épp
annak hiánya teszi az embert? Hogy az ösztöneid természetes része az életednek,
de a másik ember mindenképp tiszteletet érdemel és engedély nélkül nem
nyúlhatsz hozzá.
Nőként szerencsések vagyunk, hogy ezen a vidéken élünk.
Hitted volna? A világ nagy részében sokkal kisebb esélye van egy lánynak a
megszületésre, tanulásra, önfejlesztésre, életének kiteljesítésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése