Égifénybenfürdő

Semmi újat nem írok, csak átszűröm magamon a világot.

2016. április 6., szerda

Miért vagyok még mindig feminista

Miért vagyok még mindig feminista?
Mert a nők kétszer annyit dolgoznak, mint a férfiak. Hogyan? Aki még nem csinálta, nem tudhatja, mennyi munkával jár egy háztartás vezetése. Ja, hogy az a nő feladata, sőt kiváltsága? Erről már népmese is szól, a szegény emberről, aki munkát cserélt a feleségével és bizony megbukott. Vagy, hogy a házimunka nem számít, mert egy anya, szerető feleség szeretetből és gondoskodásból mindent megad családjának. Az életét is odaadná. Adja is. Drámai lennék?
Korán kezdődik, kislány korunkban. Ott a minta, hogyan él és dolgozik anyánk. A mintaképünk. A mintaképem. Miszerint talán egyetemre megyek, de addigra már megtaláltam életem párját és alig várjuk, hogy végre lediplomázhassak és egybekeljünk. Ez a dolgok rendje. Vagy mégsem. A szerepektől elszakadni nehéz.
A feminista nem jelent egyet a férfigyűlölővel. Ha valaki ezt gondolja és szóvá teszi, elmondhatom neki, hogy a feminizmus az egyenlőségért száll síkra. Nem a férfiak ellen, hanem a társadalmi elvárások ellen, amiket, valljuk be őszintén, a nők is erősítenek. Nincs szigorúbb kritikusa egy nőnek, mint nőtársai. Másként ítéljük meg a nőket és férfiakat. És ezt nagyban a nemük határozza meg. Ez a probléma. A kommunizmus próbálta egyensúlyban tartani az egyenjogúságot, sok nő töltött be vezető pozíciót. Ez megszűnt az ideológia halálával. Most mindenkinek nehéz, de a nőknek nehezebb. Gyakran különböztetik meg őket a külsejük, koruk, családi állapotuk szerint.
A feminizmus nem zárja ki a humanizmust. Csak hangsúlyozza a problémákat, amikkel a nők szembenéznek egy férfiak uralta társadalomban. Ez annyira belénk ivódott, hogy már észre se vesszük. A nevelés tekintélyelvűsége, a szülés és születés kontrol alá vonása, orvosi keretek közé szorítása, a munkahelyek korlátozása, előítéletek tömkelege.
Feminista vagyok, mert kislányként valahogy elhittem, hogy ha valami rossz történik velem, valahogy én vagyok a hibás érte. Megtanultam áldozat lenni és megtaláltak a helyzetek, ahol férfiak ezt kihasználták. A rape culture fogalma annyit jelent, hogy az elkövetőket kis százalékban vonják felellőségre, gyakran a nőket hibáztatják, mintha a férfiak képtelenek lennének uralkodni magukon. Miért is tennék, hisz az iskolában is a lányok azok, akik nem hordhatnak bizonyos ruhadarabokat, mert elvonják a fiúk figyelmét. Tényleg? Nem őket kéne a lányok tiszteletére tanítani és arra, hogy nem a ruha vagy épp annak hiánya teszi az embert? Hogy az ösztöneid természetes része az életednek, de a másik ember mindenképp tiszteletet érdemel és engedély nélkül nem nyúlhatsz hozzá.

Nőként szerencsések vagyunk, hogy ezen a vidéken élünk. Hitted volna? A világ nagy részében sokkal kisebb esélye van egy lánynak a megszületésre, tanulásra, önfejlesztésre, életének kiteljesítésére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése