Húsvét

A narancsvirágok illata elkápráztat minden tavasszal. Azt se csodálom ilyenkor, hogy mi is ilyen illatúak akarunk lenni. Otthon a barack, szilva illatozik tavasszal, de az a citrusok illatához nem is hasonlítható. Ha elfogadom a nézetet mely szerint mi, emberek teremtettük mindezt, akkor a narancsvirág illata kitűnően sikerült. Persze nem igazán nekünk szól a gyönyörű parfümköltemény. Méheket kell vonzania. Kaliforniáról lévén szó, kolibriket is. Még egy csodás teremtménye istennek. Embernek. Istennek.
Mosolygok. Mert oly sokan feledkeznek meg arról, hogy isten és ember egyek. Pedig még emlékszem, mikor hittanon tanultuk, hogy Egy Az Isten, amit úgy magyaráztak nekünk, hogy isten minden és minden isten, mindenhol ott van, mindent lát, mindent hall. Úgy érzem a legnagyobb hiba ebben az, hogy istent egy kivülálló erőnek, rendőrnek állítja be, akitől mindenképp rettegni kell és mindenféle bűnbeesést kerülni kell. Még a bűn gondolatát is. Isten arról is tud, ha csúnyát gondolunk és jajj nekünk, vár ránk a pokol! Ez még hiszékeny gyeremekésszel is sántított. Az első bibíst akkor találtam a pokol, menyország dologban, mikor megtudtam, hogy a megkereszteletlen újszülöttek is tisztítótűzbe jutnak. Na ez nekem már gyanús volt. Meg mindenki más hitű is megy a egyenesen a kárhozatba. Az is, aki házasságon kívűl szerelmeskedik, vagy akár csak gondol rá, nászéjszakája előtt. Hogy a szexualitás miért bűn és miért oly nagy tabu, nem tudom felfogni. Szégyenkezünk miatta. Önkielégítő fiatalokat ijesztgetünk mindenféle szörnyűséggel. A hormonok késztetése pedig olyan, mint a viszketés. Muszáj megvakarni, mert csak erősik, ha nem tesszük. Aztán a sok féle, fajta ideák, tiltások, titkolózás kitermel valakit, aki csak bűntudattal tud szexre gondolni. Impotens lesz, frigid, pedofil, nekrofil. Sorolhatnám. Életünk egyszerűbb lenne, ha a szerelmezésre is úgy tekintenénk, mint az evésre. Ugyanannyira természetes. És rettentően élvezetes. Azt hiszem ezért kiáltották ki bűnnek. Egyszerűen túl jó és lemondani róla nagy áldozat. Áldozat és hülyeség. Ahogyan a papi nőtlenség is az. Rengeteg okból az. Régóta idejétmúlt.
Már nem vagyok múltmegbánós fajta. Azért sem, mert sok-sok energiát igényel, és rettenetesen felesleges. Azért is, mert innen nézve már mindent értelmet nyert, bármi történt is eddigi életemben. Semmi sem látszik véletlennek, hiábavalónak, hibának. Semmit se válltoztatnék meg, törölnék ki. Eddigi életem formázott. Minden elem leckét tanított és tanít ma is. Csak a mostani leckét még nem ismertem ki. Minden csak távlatból vállik nyilvánvalóvá. És amint kirajzolódik, hogy mit is tanítok magamnak, a dolog jelentőségét veszti, elporlad. Kezdhetem a következő kört, ahogyan kedves barátnőm mondta tegnap.
Mindez hozzájárul ahhoz, hogy én nem hiszek Jézusban. Megválltóként semmiképp sem. Mindenki viszi a saját keresztjét. Mindenki felelős a saját maga megválltásáért. Nincs külső segítség. Nincs gyorstalpaló tanfolyam vagy rövidített út. Mi vagyunk isten fiai. Mi vagyunk Maga az Isten. Ámen. Boldog húsvéti ünnepeket kívánok!