Égifénybenfürdő

Semmi újat nem írok, csak átszűröm magamon a világot.

2010. július 19., hétfő

Kilógás, vagy amit akartok!

Kilógok, érzem, hogy kilógok. Mindig. A benemilleszkedés érzése velem van! Nem tudom, hogy ez mennyire valós, mennyire képzelem be és mások hogyan vannak ezzel. Talán ez az ára az itteni kalandjainknak. Az idenemtartozás érzése. Mindenki szeretne beilleszkedni, tartozni valahova. Emberi természet. De vajon ez mennyire lehetséges, ha mindig arra figyelünk, hogy minben különbözünk a többiektől? Része lenni egy csoportnak, de megőrizni egyéniségünket. Család, barátok, munkahely, város, ország, világ.

Kapcsolatban vagyunk, igen, tudom. Még is olyan ritkán érzem! A természettel sokkal egyszerűbb, mint embertársaimmal. Egyedül vagyok, mégis úgy érzem, hogy nem hagynak sosem egyedül... Emberek piszkos gondolatai sárként ragadnak rám, irtózattal töltenek el, ha csak pillanatra is. A legtöbb elmét sötétnek látom, megterhelőnek. Nekik is az, tudom. Csak nem tudják. Nem vagyok ébren, de már nem alszom, valahol a határonvonalon billegek, várom, hogy könnyebb legyen, várom, hogy találkozzak valakivel, aki hasonszőrű őrült.

Elfogadom a világot, de azért felfordul tőle a gyomrom. Vannak hozzám hasonlóak... jó barátok, de elhagytam őket, kutatva igaz hazámat. Nem azért mondom, hogy fájjon bárkinek is. Nekem is sajgott, mikor felismertem, hogy a kisváros, ahol felnőttem beleolvadt már a múltamba és a jelenem itt van. Addig, amíg kell. Most itt a helyem, akármilyen furcsa is. Otthon se, itthon se éreztem soha, hogy igen, ide tartozom. Talán lehetetent kérek. Szeretem a családom. Itt is, ott is. Élvezem a gyerekeimmel töltött időt. Csak ott az az érzés, hogy valamit még kéne csinálnom... Valami hiányzik. Űr a szívemben... Nem tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése